Nagy József 1967 és 1973 között állította össze színelméleti kézikönyvét, összefoglalandó mindazt a tudást és tapasztalatot, amit addig az emberi elme felfedezett. Az információkhoz, szakirodalomhoz való hozzáférés abban az időben korántsem volt olyan egyszerű, mint mára felgyorsult korunkban. A művész színes kartonok tömegéből, saját palettáján kikevert színekből állította össze a szemléltető példák sorát. S bár ma már a számítógépes technika leegyszerűsíti a könyvnyomtatás, oktatás – vagy akár a hétköznapok számára is – a színek keverésének, előállításának lehetőségeit, a kötet szerkesztői mégis az eredeti, kézzel rajzolt-ragasztott szemléltető ábrák használata mellett döntöttek. Így eredeti, ezzel együtt sajátos a kötet tartalma, akár az elméleti szempontokat foglalja össze, akár saját színlátásának, szín-érzékelésének dimenzióit osztja meg az Olvasóval.