Egy jelentős jugoszláv író vallomása ez a regény az emigránsok sorsáról, az idegen közegben talaját vesztett ember testi-lelki megrokkanásáról, sorvasztó, gyilkos magányáról.
A szerző, aki a második viágháború idején maga is az emigránsok sorsát választotta, és csak több mint kétévtizedes hontalanság után tért vissza hazájába, nem közvetlenül a maga élményeiről beszél - egy oroszt választott regénye hőséül, aki a Nagy Októberi Forradalom győzelme után hagyta el hazáját. Ez a származása révén arisztokrata, de egész magatartásában, minden ízében humanista és demokrata orosz a második világháború utáni Londonban a legnagyobb nyomor és kétségbeesés közepette végiggondolja az életét, és mert egyre tisztábban kristályosodik ki benne a meggyőződés, hogy végzetes hibát követett el, amikor elhagyta Oroszországot, és mert tudja, hogy az annyira áhított visszatérést emigráns társainak intrikája megakadályozná - levonja tévedésének végső tanulságát.
Crnjanski nagy írói leleménnyel és nyelvi bravúrral teremti meg regénye különös atmoszféráját, elemző mélységgel tárja fel egy kivételesen rokonszenves egyéniség vergődését, és hiteles képet ad az újjáéledő Londonról s az emigráció belső felbomlásáról.