Bondarev ​nagy vihart kavart regényének cselekménye – jóllehet csak ürügy – izgalmas, sok meglepetést tartogató. Krimov, a sikeres filmrendező Párizsból tér haza, tarsolyában egy nagydíjjal. Kollégái mégis idegenkedve, sőt nyílt ellenszenvvel fogadják: távollétében ugyanis felújították a nyomozást a fiatal és gyönyörű balerina titokzatos halálának körülményei után, és a rendezőt nem kevesebbel vádolják, mint hogy intim kapcsolatot tartott fent a lánnyal, akit következő filmjének főszereplőjéül szánt, majd viszonyukra ráunva gyilkolt, de legalábbis öngyilkosságba kergetett… Krimov nem akar küzdeni a rágalomhadjárat eszmei és gyakorlati szervezőivel, nem bizonygatja ártatlanságát, hanem szinte már a halál előérzetében különös szélmalomharcba kezd: mint a vívódó értelmiség képviselője pragmatista századunk morális-etikai kérdéseire keresi a választ, fellázad a nyugati technokrata társadalom ellen, az értelmes élet, a művészi alkotás, önmagunk minél teljesebb megvalósításának lehetőségeit firtatja. Környezetével hosszú vitákat folytatva bizonygatja, a kísértő anyagi javak között éppen legfőbb emberi kötelességeinkről feledkezünk meg…