"Azt a nagy könyvet, amelyben »minden benne van«, nem szabad megírni. Csak a részletről szabad beszélni, egy rózsáról, egy emberről, kinek Edit vagy Lajos a neve, egy bizonyos alkonyatról és egy rákbetegségről, melyet közelről látott. S minderről úgy kell beszélni, mintha az élet valamilyen csodálatos, álomszerű tünemény lenne: félelmes és nagyszerű álom. S minderről nagyon pontosan kell beszélni, mindig csak a rákhoz, emberhez vagy rózsához szükséges egy-két vagy egy-kétezer szóval. S mindig hallani kell egy hangot, mely egyszerre szól a világból és a költő lelkéből. Ezt a hangot kell visszaadni."