Böszörményi János falumonográfia igényével megírt munkája közel két évtizedes kitartó kutatás eredménye. A szerző a kezdetektől az első világháború végéig követi nyomon szülőfaluja történeti eseményeit. A széles körű irodalomra és gazdag levéltári anyagra támaszkodó kutatás derített fényt arra, hogy Dunamocs sorsa az évszázadok során (főleg a török hódoltság, a rendi felkelések, a hitviták és a nemzeti kibontakozás korában) olyan tanulságokkal szolgál, melyek az egyetemes magyar történetírás számára is hasznosíthatók lehetnek. A hatalmas ismeretanyag körültekintő kezelésének eredménye, hogy a falu gazdasági, szociális, társadalmi és politikai életének, belső tagolódásának, értékrendjének megrajzolásán túl képet kapunk a változások apró, de nagyon lényeges rezdüléseiről, az egyes rétegek, családok, egyének sorsáról, a jobbágyság és az egyes felekezetek helyzetének, a falu életében betöltött szerepének alakulásáról. Külön figyelmet érdemelnek a Dunamocsra jellemző vízimolnárságról és szőlőkultúráról szóló részek. Böszörményi János nem titkolt szándéka, hogy munkájával bizonyítsa: a falut megosztó vagyoni és vallási különbségek, az állandó háborúk, a külső politikai hatások és a természeti csapások ellenére a közös sorsra ítélt közösség