A kötetben budapesti hajléktalanok művei olvashatók: versek, novellák, grafikák, amelyek különleges élményt nyújtanak. "Miért van az, hogy az utcán, villamoson, a piros lámpáknál udvariasan megszólítanak a hajléktalanok, mindig belenéznek a szemembe? Én pedig sosem nézek vissza. Elfordulok. Menekülök. Magamba. Vissza. A zavarba. Ők meg rám néznek. Mindig. Rám néztek. És néznek. Látnak. Azt, ami van. Azt, ami még van, azon kívül, ami nekünk van. Erről szólnak ezek az írások. Megpróbálnak ránk nézni. Nézzünk vissza. Egyszer. Legalább. Próbáljuk meg. És akkor nekünk se lesznek rémálmaink. Talán." (Alföldi Róbert)